Család a tükörben - rokonok és barátok a család életében

A nevelési tanácsadóba érkező szülők gyakran beszámolnak arról, hogy magukra maradtak a társadalomban, szociálisan elszigetelődtek. Bár még ilyen-olyan formában jelen vannak a nagyszülők a család életében, ez nem ritkán inkább további problémák forrása ahelyett, hogy a nehézségek megoldásában már jártasságot szerzett idősebb rokon legalább részben tehermentesítené a gondokkal küszködő anyukát, apukát.

A családterápiáról

Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a szó: családterápia. Tovább megyek: biztos vagyok benne, hogy vannak, akik számára a szó nemcsak ismerős hangzású, de kissé félelmetes is. "Ha az egész családnak terápiára van szüksége, akkor ott már nagyon nagy lehet a baj" - gondolhatják egyesek, pedig korántsem erről van szó. Legyen szó megrekedt házasságról, gyereknevelési problémákról, bepisilő kisiskolásról, anorexiás kamaszlányról, a család terápiába vonása az egyik leghatékonyabb (és leggyorsabb) módja a megoldás megtalálásának. A cikk erről a dinamikus módszerről szól.

Pszichológiai kutatások - mégis mire jók a kérdőívek?

Akinek van pszichológus ismerőse, az már biztosan tudja, hogy valami furcsa okból kifolyólag a pszichológusok szeretnek kérdőíveket kitöltetni mindenkivel. Sokan talán részt is vettek már valamilyen kutatásban, ahol viszonylag személyes kérdésekre vártak választ, ráadásul a választási lehetőségek is korlátozottak voltak. Ez sokakat feldühít, mások egyszerűen nem értik, mire is jó ez a névtelen ikszelgetés, mikor semmilyen személyre szabott visszajelzést nem kap általában a kitöltő.

Házastársak vagy szülők?

Mindenkinek érdemes legalább egyszer megrajzolnia a saját családfáját, hogy lássa: hol helyezkedik el az ő családja a rokonságban. Kiderülhet belőle az is, hogy vannak-e határai ennek a családnak? Belekotyoghat-e valamelyik rokon, hogyan nevelik a gyerekeket?
Talán olyanok is a családi házban laknak, akiknek nem kellene. Talán valaki nem is érzi magát a család tagjának, más pedig nagyon szeretne oda tartozni, de egyre inkább kipörög belőle. Nem kell Árpád vezérig visszavezetni a gyökereket ahhoz, hogy érdekes összefüggésekre leljünk. És sokat megtudhatunk a család belső működéséből is!

Kényszerpályán

Azt hiszem, talán mindegyikőnknek van olyan ismerőse, rokona, barátja, akinek egyes szokásai kiverik nálunk a biztosítékot: az említett néni a nejlonzacskókat hajtogatja élére, van, aki csak akkor bír nyugodtan lefeküdni, ha meggyőződött arról, hogy makulátlanul tiszta a lakása, mások kizárólag a piros bögréjükből hajlandók meginni a reggeli kávét, és még sorolhatnám. Ha őszintébbek vagyunk, azt is beláthatjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak a szomszédainknál. Nekünk is vannak bizonyos bögréink, bizonyos szokásaink, apró kis rituáléink, amiktől nehezünkre esik eltérni. Ezek a bogarak, szokások azonban még nem tesznek minket beteggé, és „hivatalosan” nem esünk bele a kényszerbeteg kategóriába. Hogy hol is van a határ az egészséges szokások és a kényszer között? Vegyük sorra.

Kiégés vagy kiteljesedés?

Életünk egyik legfontosabb döntése a pályaválasztás, ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy ez a választás meddig lesz elfogadható, szerethető vagy éppen elviselhető számunkra, azaz az ember és választott pályája mennyire és meddig „illeszkedik” majd egymáshoz. Ha ez a választás szerencsés és megtaláltuk a hivatásunkat, vagy ügyesen alkalmazkodva a változó körülményekhez, képesek vagyunk váltani, akkor nagy esélyünk van arra, hogy azt érezzük a „helyünkön vagyunk”, képességeink és lehetőségeink tudatában ki tudunk bontakozni, meg tudjuk valósítani terveinket, céljainkat. Azonban van egy kevésbé szerencsés (de korántsem visszafordíthatatlan) eset, amikor a mindennapok krónikus stresszhatásai olyan mértékben igénybe vesznek valakit, hogy úgy érzi tartalékai, erőforrásai kimerültek, az eredményesség és siker visszajelzése elmaradt. Ettől pedig egyre inkább elidegenedik munkájától, kollégáitól, s végül önmagától – röviden ez a kiégés.

Címkék

Linkek

Pszichológia témájú és egyéb linkek

Belépés