Anya születik

  • Jantek Gyöngyvér
  • 2011. február 4.

Előttem az üres lap. Mármint virtuálisan. A fejemben tervek, ötletek, gondolatok, érzések kavarognak, ebben a rendetlenségben kellene rendet tennem. Tudom, hogy miről akarok írni, azt is tudom, hogy egy hatalmas témát szeretnék egy csokorba összefogni. A gondolatok továbbra is nehezen állnak össze takaros rendszerré. Furcsa érzés ez, a szavak nélküli tömegből, kavargó gomolyagból hogyan is lesz blogbejegyzés. Lesz. Születik. Van, hogy sok munkával, aztán időnként szinte automatikusan kapcsolódnak egésszé a részek. Hol lassabban gépelek, hol egyre gyorsabban, hol meg a konyhában keresek vigaszt az ötlettelenségemre.

Azt hiszem, valahogy így lehet ez az anyasággal is. És már ott is vagyunk a témánál, amit mára választottam.

Merthogy: hogyan is válik anyává az ember? Anya lesz, születik, vagy valami mindig is a nőben lévő rejtett világ jön a felszínre a gyermek születésével? Daniel Stern szerint anyává komoly belső munka által válhatunk, és az anyai lelkiség, ahogy ő nevezi, nem a korábban már meglevő lelki működések egyszerű átállítódása, hanem valami teljesen új, ami ugyanakkor természetesen a meglévő „alapanyagokból”, tervekből, vágyakból, tudásból, érzésekből építkezik. (A könyv címe is erre az „új-ságra” utal: Anya születik.) Ahogy egy-egy írás születése során, itt is valami új készül, a tervek, érzések, gondolatok, emlékek adottak, ott vannak a nő lelkében, ugyanakkor komoly munkát igényel ezek összedolgozása. A dolog érdekessége az, hogy az anyává válás, bármilyen jelentős és fontos része is egy nő életének, sokszor (sőt, talán azt is mondhatjuk, többnyire) egyáltalán nem tudatosan történik.

Mikor válik anyává egy nő? Sokféle válasz lehetséges persze az egyéni élményektől függően, ugyanakkor szinte biztos, hogy mindez nem egyetlen kiemelt pillanat műve. Nem a szülés az, ami egy csapásra anyává varázsolja a nőt. Az anyává válás már a várandósság alatt elkezdődik, sőt! Tulajdonképpen onnantól fogva, hogy egy kisgyerek megérti, hogy mi a különbség a fiúk és a lányok között, és azt is megérti, hogy ő az utóbbi csoportba tartozik, megkezdődik ez a folyamat. (Ez pedig nagyon korán van, kb. 2,5 éves kor környékén.) A papás-mamás játékok, a szülőktől tanult minták, a filmek, könyvek anya szereplői, az ismerősök élete, amibe életünk során betekintést nyerhetünk, és persze maga a társadalom, amiben élünk mind formálja azt, hogy milyen anyák szeretnénk lenni, és valamelyest azt is meghatározza, hogy milyen anyák leszünk majd.

Bármilyen korán is kezdődik az anyai identitás formálódása, ezek az apró, észrevétlen lépések a terhesség alatt teljesednek ki igazán. És hogy meddig tart az anyaság? Ameddig az anya élete. A „felnőtt gyermekek” édesanyja persze kisebb intenzitással vesz részt a gyerekei életében, ugyanakkor megmarad az értük való aggódás, az öröm, a reménykedés abban, hogy jól alakul az életük és boldogok lesznek, nem éri őket baleset, nem lesznek betegek, stb.

By Nuno Ibra (cc)

Az anyaság képének alakulása mellett zajlik egy másik nagyon fontos folyamat is: a baba elképzelt képe is kezd megszületni, és egyre színesedni az anya lelkében. A 12. hét után válik különösen erőssé ez a tendencia, ugyanis kb. ekkorra válik bizonyossá a gyermek léte, ekkortól „mer bátrabban álmodni” a leendő anya. A kismama számtalan tulajdonsággal felruházza a születendő gyermekét, elképzel rengeteg szituációt, helyzetet, jövőbeni eseményt. Elképzeli magát is, mint anyát, a férjét, mint apát.

Ahogy a kicsi megmozdul az anya méhében, és azt már az anya, sőt, akár mások is érzik kezüket a domborodó pocakra téve, ezek az elképzelt tulajdonságok még inkább feltöltődnek tartalommal: „Milyen aktív, igazi örökmozgó. Sportember, olyan, mint az apja.” vagy: „Olyan szelíd, érzem, hogy igazán kedves személyiség lesz.”

Eközben a váradós nő tele van ki nem mondott (vagy épp nagyon is sokszor hangoztatott, ez már csak temperamentum kérdése) félelmekkel, aggodalmakkal. Egy teljesen ismeretlen terep előtt áll, belátható időn belül egy törékeny kis ember élete függ majd teljes egészében tőle. Sokakban, ha nem mindenkiben felmerülhet a kérdés: jó anya leszek-e egyáltalán? Jó, ha van kivel megbeszélni ezeket a kérdéseket. Egy kiadós beszélgetés sok feszültségtől szabadíthatja meg a nőt, aki a lelki változások közben fizikailag is igencsak átalakul (terhes nőket látva mindig elképedek, hogy mennyire rugalmas bír lenni az emberi test!).

A várandósság alatt nem csak a jövő elevenedik meg, hanem a múlt is. A formálódó anya szerep sokszor nagy befolyással van a nő saját édesanyjával való kapcsolatára is, hiszen egy közös élménnyel gazdagodtak. A várandós anya sokszor elkezd élénken érdeklődni saját gyermekkora iránt, hogy volt, mint volt akkor ez és ez. Sok kellemes, addig ismeretlen emlék elevenedhet meg ekkor, azok számára azonban, akiknek nem volt felhőtlen a fogantatás körüli, kisgyermekkori időszak, sok fájdalommal is járhat ez a nyitottság.

A szülés Daniel Stern szerint: „...az átmenet ideje, amikor a nő ott lebeg az időben – fáradtan, örömmámorban és megkönnyebbülten.” (41. oldal) Szülés után a nők különösen érzékenyek érzelmileg, egy rossz szó is lavinát indíthat el bennük. Azt gondolnánk, a szüléssel végre „be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen”, de ez korántsem így van. A gyermekkel való első találkozás hatalmas jelentőségű, de még nem jelenti a folyamat végét. Az alkotó pihenését pedig végképp nem...

A szerző szerint az anyává válás folyamatában a harmadik (a terhesség és a szülés után) fő lépés a kötelességekkel való szembesülés, a gyermek ellátása során létrejövő tapasztalatok átélése.

„Az újszülöttel való együttélés során az anya állandóan szembesül azzal a tudattal, hogy ez a törékeny lény tőle függ, s azzal a csodával, hogy nem csak életben tudja tartani, hanem még a növekedését is tudja segíteni.” (65. oldal)

Megkezdődik a 0-24 készenlét időszaka, amit valóban szó szerint kell érteni. Éjjel-nappal az anya az elsődleges felelős a gyermeke biztonságáért (ezzel nem szeretnénk az apa szerepét kisebbíteni, egyszerűen most a hangsúly az anyaságon van). Még akkor is szolgálatban van, ha valaki más vigyáz épp a gyerekre, hiszen a gondolatai mindenképpen a gyermek felé kalandoznak, ha nem is minden egyes másodpercben. Újfajta érzékeket fejleszt ki magában, kis antennákat, amikkel mindent érzékel, ami esetleg ártalmas lehet a babának. Az egész világot más szemüvegen keresztül kezdi figyelni; új értelmet nyer a konnektor, az asztal sarka, a nagytestű házőrző, a golyóstoll és a nejlonzacskó.

A szülés után rengeteg lelki munka is zajlik. Egyrészt a gyermek megszületésével a múlt eddigi része lezárul, bizonyos szerepek és sok lehetőség végérvényesen kiíródik a nő életének forgatókönyvéből. Nem egyszerű egy addig mozgalmas, társasági életet élő embernek feldolgoznia azt a váltást, amit egy gyermek születése okoz. Az addig kettesben élő pár számára komoly feladattá válik az, ami addig természetes volt: hogy időt szakítsanak egymásra. A kialvatlanságtól szenvedő feleség minden energiáját leköti a kicsi, a férjére még esetleg tud időt szánni, saját magára azonban ritkán. Az elkerülhetetlen veszteségek miatt a gyermek születése felett érzett örömbe némi szomorúság, gyász is vegyülhet. Ez természetes, ugyanakkor itt is nagy segítséget jelenthet, ha van kivel őszintén megbeszélni ezeket a fájdalmas pontokat. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy elsőként saját magunkkal „megbeszéljük” az érzéseinket, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak.

Másrészt egy gyermek születése az egész családot új helyzetbe hozza: generációs váltás jön létre. A szülőkből nagyszülők lesznek, a gyerekekből szülők. Új szerepek, szabályok, szokások alakulnak ki, és ez a váltás sokszor egyáltalán nem feszültségmentes.

A kötelességek teljesítése persze nem valamiféle hideg, érzelemmentes, külső kényszer hatására történik. Korántsem. Ez a fajta áldozatváltozás csak az anya gyermeke iránt érzett hatalmas szeretete miatt lehetséges. Az anya-gyerek kapcsolat egy nagyon szoros, bensőséges kapcsolattá válik, amelyben úgy kell az intimitást kialakítani, hogy az egyik félnek nincsenek szavai. Olyan kommunikációs csatornák válnak egyszerre jelentőségtelivé, amik addig csupán másodlagosak voltak. A közös időtöltés, a gyermek táplálása, a játék mind olyan tevékenységek, amik segítik ennek a szoros kapcsolatnak a kialakulását. Mindeközben a gyermek ezen a kapcsolaton keresztül megtanulja, hogy hogyan is viszonyul hozzá a világ (aki jelen esetben még csak az anya), mennyire bízhat abban, hogy az igényei időben kielégülnek, vagyis kialakul a bizalom, vagy bizalmatlanság a környezet iránt.

Az anyává válás egy hosszú folyamat, melynek minden kis részletéről rengeteget lehetne írni (és reményeim szerint fogok is). A csodálatos az, hogy bármennyire is bonyolult mindez lélektani értelemben, naponta többezer (egészen pontosan kb. 490 000) gyermek, és ezzel együtt anya születik szerte a világon, akik mind végigélik ezt az összetett folyamatot úgy, hogy sokan még csak észre sem veszik, milyen hatalmas feladatot hajtottak végre. Azért mi vegyük észre... Virtuális vállveregetés minden anyának.