A férfi: lakás, autó, hitelkártya?

  • Schell Gergely
  • 2011. szeptember 7.

Szükségünk van-e hiteles férfiképre?

Ki a férfi? Akinek keresete, bankkártyája, lakása, vásárlóereje van, autót vezet és amellett, hogy képes eltartani a családját, még olyan drága holmikra is költhet, amelyekre saját pénze nem is áll rendelkezésre? Valójában mindezek biztosítása már egy nő számára sem jelent lehetetlen küldetést. Egyszerű volna ezt a kérdést a biológiai különbözőséggel lezártnak tekinteni, ám az identitás és a szerepek válsága nem azt mutatja, hogy ez kizárólag a lábak között dőlne el.

Férfivá mindig is válni kellett. Míg a leány az első menstruációval, a házassággal és az első gyermeke születésével nővé lett, addig a fiúknak a legtöbb kultúra nehéz és a fentiekhez hasonlóan fájdalmas próbatételeket szabott meg. Ezek az úgynevezett átmeneti rítusok, beavatások először is eltávolították az anyától a fiút, majd véglegesen elszakították tőle, és végül közelebb vitték a férfiakhoz, végső soron a közösséghez. Jelenleg a magyar huszonévesek fele a szüleivel lakik, ami azt mutatja, hogy ez az elszakadás, leválás egyre későbbre tolódik, ha egyáltalán megtörténik. C. G. Jung így ír Aión című munkájában:

Látjuk a titkos összeesküvést anya és fia között, ahogy az egyik segíti a másik ámítását. Ki lehet itt a hibás? Az anya vagy a fia? Valószínűleg mindkettő.

A fentieket egy némileg szélsőséges példával saját tapasztalatomból is alá tudom támasztani. Szenvedélybetegek szüleivel találkozva figyeltem meg, hogy az anyák gyakran egy egységként beszélnek saját magukról és fiaikról: elmentünk az orvoshoz, beiratkoztunk az iskolába, és így tovább. De az utolsó utáni pillanatig – lehetőségeikhez képest – kitömik őket pénzzel, kimossák a szennyesüket, gyakran a „gyerek” harmincadik évén túl is. Ebben az állapotban aligha érhet el bárki változást, hiszen – minden rosszal együtt – nagyon kényelmes úgy élni, hogy az embernek még a mosatlan edényt sem kell kivinnie a konyhába, mert valaki megcsinálja helyette. Az anyák persze leginkább annak örülnének, ha minden mehetne ugyanígy tovább, csak a fiacskájuk „nem drogozna, és jól viselkedne”. Óriásbébi persze nem létezik, a zavar előbb vagy utóbb valahol láthatóvá válik. Meg kell jegyezni, hogy természetesen nem csak férfiak élnek (vissza) kábítószerekkel.

Számos pótszer, megoldás kínálkozik a fiúk férfiasodás iránti vágyára. Ez lehet akár egyszerű és céltalan bandázás vagy épp az, hogy mivel soha semmivel nem fordították homlokegyenest szembe, gyakorlatilag egy irányba nézve éli le az életét anélkül, hogy igazi kalandként, nagyszerű vállalkozásként élné meg a létét. Egyfajta modern megoldásként ott van a két nem közötti (társadalmi) különbözőség csökkentése, végső soron megszűntetése. Kérdés, hogy ilyen helyzetben létezhet-e stabil identitás, ám nekünk ezt most nem célunk vita tárgyává tenni.

Férfinak lenni

Azt tudom, hogy számomra mit jelent jelenleg a férfilétem az alapvető testi eltérésen túl. Rendelkezem egy teremtő erejű határozottsággal, biztonságot és nyugalmat árasztok a szeretteimnek, új és új távoli célok felé indulok el. Ha vadságra vágyom, akkor túrázni megyek, este tüzet rakok az erdő közepén, és egy szál hálózsákban alszom a szabad ég alatt. Gyakran vagyok érthetetlen a párom számára, amikor kizárólag a saját fejem után tartok. Vágyom arra, hogy adjak ennek a világnak, és találkozzam valami nálam hatalmasabbal. Sokkal többször vagyok akarat, mint hogy alárendelődjem valaki más akaratának. Van egyfajta sajátos felelősségem, és a páromnak is van egy másfajta sajátos felelőssége. Szeretem ezt a különbözőséget. Amikor csak tehetem, spontán vagyok, vagy olyan dolgokat csinálok, amelyek korábban félelmet keltettek bennem. Közösséget szervezek és helyt állok a munkámban. Én mindezek közben érzem magam férfinak.

A hiteles férfilétről kevesen és keveset beszélnek, és a gondolkozás igen gyakran így kezdődik: valaha… Így kezdtük mi is, amikor a beavatásokról és átmeneti rítusokról beszéltünk. Úgy csinálunk, mintha a férfiak, vagy a férfiak és nők életében lett volna egy aranykor, amikor a szerepek igazságosan és természetesen le voltak osztva, az identitás stabil volt, és mindenki tudta, hol a helye. Ráadásul ebben örömüket is lelték ennek az aranykornak az emberei. Ki tudja? Mások elnyomásról, szenvedésről, sötétségről beszélnek, ahol a nők a házimunka robotjában sínylődtek a dohos konyhák mélyén. Jung, vagy inkább a keleti bölcsek óta tudjuk, hogy minden ember lelkének van egy női és egy férfi része is, és mindkettővel érdemes békében lenni. Ahelyett, hogy folyton arra a csodálatos vagy szörnyűséges múltbéli állapotra hivatkoznánk, ideje lenne számba vennünk, mit is akarunk mi, férfiak? Vagy mi nők, mit is várunk a férfiaktól? Ahogy férfivá, úgy atyává is válni kell. Hogy várhatjuk mi nők a férfiaktól a jó atyaságot, ha soha nem volt az életükben egy, az élet huncutságaiba beavató nagybácsi, egy kívülről jött Matula bácsi, egy koma, egy tisztelettel háttérbe húzódó nagyapa, egy szépen-lassan bölccsé váló öregember vagy egy fiatalabb tanítvány? Hogy várhatjuk a párunktól és kapcsolatunktól a valódi szabadságot, ha a fiú soha nem tanult meg eltávolodni attól, akit a legjobban szeret? Létezhet-e egy ilyen közösségben közelség és távolság?

Érdemes újra és újra beszélgetések tárgyává tenni a kérdést: neked és nekem mit jelent férfinak lenni? Anélkül, hogy megpróbálnék válaszokat adni, ezzel az írással felteszem a kérdést: neked mit jelent a férfilét? Megkérdeznéd erről a párodat is?

„[…] a pszichológiai színpadon egy olyan egy hátrafelé élő embert látunk, aki a gyerekkorát és az anyját keresi, és elmenekül a gonosz, rideg világtól, amely sehogy se óhajtja megérteni őt. Nem ritka, hogy a kisfiú mellett olyan anyát látunk, aki a legcsekélyebb mértékben sem látszik belenyugodni abba, hogy a fia férfivá válik, aki, fáradhatatlanul és önfeláldozóan gondoskodva, semmi olyan körülményt nem hagy figyelmen kívül, ami a fia számára akadályt jelenthet fia férfivá válásában és házasodásában. Látjuk a titkos összeesküvést anya és fia között, ahogy az egyik segíti a másik ámítását. Ki lehet itt a hibás? Az anya vagy a fia? Valószínűleg mindkettő. A fiú élet és világ utáni teljesületlen vágyódását komolyan kell venni. Ő valami valóságost szeretne megérinteni. Szeretné a Földet megölelni és megtermékenyíteni a világ termőtalaját. De csak türelmetlen nekibuzdulásai vannak, mert az arra való titkos emlékezés, hogy a világ és a boldogság ajándékba is kapható – ti. az anyától –, megbénítja mind kezdeményezőképességét, mind kitartását. Az a darabka világ, amellyel – mint mindenki – újból és újból találkozik, sosem az igazi egészen, mert nem adja meg magát, nem engedékeny, rideg, meg kell hódítani, és csak az erősnek engedelmeskedik. Igényt tart a férfi férfiasságára, a buzgalmára és különösen bátorságára, valamint arra az elhatározására, amellyel az egész ember megmérettetik.[…] - C. G. Jung, Aión

Írta: Schell Gergely, pszichológus

Tövisek

Schell Gergely felvétele