2012.08.21.

Nekünk, férfiaknak gyakran szorongást okoz eljutni az elköteleződésre hívó kérdésig. Kevés mintával rendelkezünk, amelyek gyakran félrevezetőek lehetnek. A médiából, az ismerősöktől, a mozifilmekből számtalan olyan példát kaphatunk, amik elérhetetlenül magas mércét állítanak elénk, vagy éppen kifejezetten taszítóak a számunkra. Átugorható vajon az a bizonyos léc?

2012.03.12.

A nevelési tanácsadóba érkező szülők gyakran beszámolnak arról, hogy magukra maradtak a társadalomban, szociálisan elszigetelődtek. Bár még ilyen-olyan formában jelen vannak a nagyszülők a család életében, ez nem ritkán inkább további problémák forrása ahelyett, hogy a nehézségek megoldásában már jártas idősebb rokon legalább részben tehermentesítené a gondokkal küszködő szülőket.

2011.12.20.

Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a szó: családterápia. Tovább megyek: biztos vagyok benne, hogy vannak, akik számára a szó nemcsak ismerős hangzású, de kissé félelmetes is. "Ha az egész családnak terápiára van szüksége, akkor ott már nagyon nagy lehet a baj" - gondolhatják egyesek, pedig korántsem erről van szó. Legyen szó megrekedt házasságról, gyereknevelési problémákról, bepisilő kisiskolásról, anorexiás kamaszlányról, a család terápiába vonása az egyik leghatékonyabb (és leggyorsabb) módja a megoldás megtalálásának. A cikk erről a dinamikus módszerről szól.

2011.11.26.

Akinek van pszichológus ismerőse, az már biztosan tudja, hogy valami furcsa okból kifolyólag a pszichológusok szeretnek kérdőíveket kitöltetni mindenkivel. Sokan talán részt is vettek már valamilyen kutatásban, ahol viszonylag személyes kérdésekre vártak választ, ráadásul a választási lehetőségek is korlátozottak voltak. Ez sokakat feldühít, mások egyszerűen nem értik, mire is jó ez a névtelen ikszelgetés, mikor semmilyen személyre szabott visszajelzést nem kap általában a kitöltő.

2011.10.19.

Mindenkinek érdemes legalább egyszer megrajzolnia a saját családfáját, hogy lássa: hol helyezkedik el az ő családja a rokonságban. Kiderülhet belőle az is, hogy vannak-e határai ennek a családnak? Belekotyoghat-e valamelyik rokon, hogyan nevelik a gyerekeket?
Talán olyanok is a családi házban laknak, akiknek nem kellene. Talán valaki nem is érzi magát a család tagjának, más pedig nagyon szeretne oda tartozni, de egyre inkább kipörög belőle. Nem kell Árpád vezérig visszavezetni a gyökereket ahhoz, hogy érdekes összefüggésekre leljünk. És sokat megtudhatunk a család belső működéséből is!

2011.10.08.

Azt hiszem, talán mindegyikőnknek van olyan ismerőse, rokona, barátja, akinek egyes szokásai kiverik nálunk a biztosítékot: az említett néni a nejlonzacskókat hajtogatja élére, van, aki csak akkor bír nyugodtan lefeküdni, ha meggyőződött arról, hogy makulátlanul tiszta a lakása, mások kizárólag a piros bögréjükből hajlandók meginni a reggeli kávét, és még sorolhatnám. Ha őszintébbek vagyunk, azt is beláthatjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak a szomszédainknál. Nekünk is vannak bizonyos bögréink, bizonyos szokásaink, apró kis rituáléink, amiktől nehezünkre esik eltérni. Ezek a bogarak, szokások azonban még nem tesznek minket beteggé, és „hivatalosan” nem esünk bele a kényszerbeteg kategóriába. Hogy hol is van a határ az egészséges szokások és a kényszer között? Vegyük sorra.

2011.10.07.

Életünk egyik legfontosabb döntése a pályaválasztás, ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy ez a választás meddig lesz elfogadható, szerethető vagy éppen elviselhető számunkra, azaz az ember és választott pályája mennyire és meddig „illeszkedik” majd egymáshoz. Ha ez a választás szerencsés és megtaláltuk a hivatásunkat, vagy ügyesen alkalmazkodva a változó körülményekhez, képesek vagyunk váltani, akkor nagy esélyünk van arra, hogy azt érezzük a „helyünkön vagyunk”, képességeink és lehetőségeink tudatában ki tudunk bontakozni, meg tudjuk valósítani terveinket, céljainkat. Azonban van egy kevésbé szerencsés (de korántsem visszafordíthatatlan) eset, amikor a mindennapok krónikus stresszhatásai olyan mértékben igénybe vesznek valakit, hogy úgy érzi tartalékai, erőforrásai kimerültek, az eredményesség és siker visszajelzése elmaradt. Ettől pedig egyre inkább elidegenedik munkájától, kollégáitól, s végül önmagától – röviden ez a kiégés.

2011.09.27.

Ott áll a színpadon, fények, kamerák, közönség, zsűri előtt. „Azért jöttem, hogy megmutassam, mit tudok.” – mondja ő, és megmutatja. Magabiztosan énekelni kezd, táncol, hörög, sikít, asztalramászik, szemet mereszt, még vonaglik is egy kicsit. A közönség egy pillanatra ledermed, áll néma csend, az arcokon döbbenet. Nem értik. Ez valami vicc? Nem, XY, aki egyébként mikor éppen nem tehetségkutatókban fedezteti fel magát, betegeket gyógyít, könyvel, tanít, gyereket nevel, vagyis talán normális, polgári életet él, nem viccel. Ha nem vicc, akkor nincs hallása, tükre, nincsenek barátai, ellenségei, akik csak egyszer is megmondták volna hősünknek, hogy ezt talán mégsem kéne?

2011.09.23.

Talán ti is gondolkodtatok már azon, hogy lehet, hogy híres, körülrajongott és tömjénezett hírességek rosszul érzik magukat a bőrükben, és úgy hiszik, még mindig nem elég, amit letettek az asztalra. Az agresszív kamasz, aki verekszik, káromkodik, senkit sem kímél, és soha nem mutat sem gyengeséget, sem félelmet, valójában mindent azért tesz, hogy hangyányi önbecsülését kissé feljebb tornázza… Ugyanakkor a csendes, visszahúzódó srác, aki kicsit furcsa és magánakvaló, mégis boldog, sikeres párkapcsolatban él, ismeri a képességeit, és elégedett magával. Az ellentmondás csak látszólagos, a háttérben a különböző énnel kapcsolatos fogalmak rossz használata áll. A köznyelvben az önbizalom, önbecsülés, önértékelés, magabiztosság szavakat gyakran egymás szinonimáiként használjuk. Ezzel persze nincs is semmi baj, de ha kicsit mélyebben kívánunk foglalkozni a kérdéssel, akár csak egy gondolatmenet erejéig, érdemes röviden tisztázni a különbségeket.

2011.09.13.

A mozaikcsalád egy olyan újraformálódott közösség, melyet az egyik szülő és gyerekei alkotnak az új partnerrel, akinek esetleg szintén van már gyermeke. Ez a családforma nem egy teljesen új keletű dolog, megözvegyült házasfelek korábban is kerestek maguknak új társat, de a válás elterjedésével az utóbbi néhány évtizedben vált egyre gyakoribb jelenséggé. A mozaikcsalád létrejöttében, szerkezetében és dinamikájában is eltér egy hagyományosan kialakuló családtól, mégis sokszor úgy tűnik, erről sem az érintettek, sem a társadalom nem szívesen vesz tudomást. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy magyarul nincs még egységes megnevezés sem a fogalomra; találkozhatunk a patchwork, mozaik-, újraházasodott, vagy mostohaszülős család kifejezésekkel is.

Oldalak