A gyerek nem akadály - interjú a Little Factory kreatív csapatával

  • Jantek Gyöngyvér
  • 2015. augusztus 18.

A Little Factory - nevével ellentétben - nem egy gyár, ami futószalagon gyártja a gyerekruhákat, sokkal inkább manufaktúrára hasonlít, ahol minden darab gondos kezek munkájának eredményeként születik meg. A márkát három fiatal és tehetséges nő alapította. Pajor Hanna rajzai keltik életre az egyszerű, letisztult szabású ruhákat. Bernáth Uchi a gyártási folyamatért felel, Firnigel Erika pedig a Little Factory marketingese és fotósa. A legfontosabb kérdésekben közösen döntenek, nemcsak munkatársak, barátok is. Az interjú három fő részből épül fel. A „Névjegyek” röviden bemutatják Hannát, Erikát és Uchit. Mivel Erika és Uchi kisgyerekes anyák, velük a családban rejlő erőről, változó női szerepekről, és persze a Little Factory születéséről beszélgettünk, végül a harmadik részben Hannát a kreativitásról, és arról kérdeztem, milyen érzés gyerekeknek alkotni.

Név: Firnigel Erika (28)

Gyerekek: Kevin (1,5 éves)

Végzettség: Idegenforgalmi ügyintéző

Foglalkozás: Baba-, család-, jegyespár- és kreatív fotós és a Little Factory egyedi gyerekruha márka egyik megálmodója, marketingese és fotósa

Ami inspirál: Instagram: Alex Strohl és Chris Burkard, hihetetlen látványosak a természetfotóik. Csányi Niki a legújabb kedvencem, nemrég fedeztem fel. De Taza családi fotói is kedvesek, tele élettel, szeretettel. Szeretem a szép takarókat, szőnyegeket, amik gondosan el lettek készítve és egy vagyonba kerülnek, pl. Lindsay Marcella termékei.

Név: Bernáth Uchi (29)

Gyerekek: Jelena (3,5) Milos (1,5)

Végzettség: Sminkes

Foglalkozás: Sminkes reklám és kisfilmek forgatásán, divatfotozás, és persze a Little Factory

Film: Ami legutóbb nagyon tetszett Whiplash. Nagyon átjött az egész film… :)

Ami inspirál: http://bleubirdblog.com, http://lovetaza.com: ez két anyukás blog. http://zanita.com/, még az ő stílusa áll közel hozzám

Név: Pajor Hanna Priszcilla (25)

Gyerekek: még nincsenek

Végzettség: BKF Művészeti Intézet, Kézműves szak – Öltözék tervező és készítő

Foglalkozás: szabadúszó illusztrátor, és a LF egyik alapítója, mintatervezője és designere

Film: The Help – Segítség

Zene: Filmzenék, instrumentális zenék. Ami kikapcsol és nyugis zene. Alkotáshoz mindig ilyet hallgatok.

Ami inspirál: Természet, a fentebb említett zenék, illetve kedvenc oldalam a Pinterest, nagyon sok inspiráló képet lehet találni.
Személyes kedvenc grafikus/illusztrátorom, akinek a munkája nagy példa előttem: Vicky Od, orosz illusztrátor

A Little Factory „dolgozó anya” szekciója, Erika és Uchi

Jantek Gyöngyvér: Mindketten feleségek és anyák is vagytok, gondolom nem véletlenül jött az, hogy pont babaruhákat és gyerekruhákat akartok tervezni. Nektek a karrieretekben mennyire hangsúlyos az, hogy egyben szülők, illetve feleségek is vagytok?

Uchi: Engem nagyon inspirál az, hogy anya vagyok. Azóta jobban törekszem mindenre, még jobban akarok csinálni dolgokat, mert az anyaság és a család felszabadított bennem valamilyen erőt, ami által több kedvem, ötletem van. Kreatívabb vagyok, amit a gyerekeimnek és a családomnak köszönhetek.

Erika: Sokan úgy gondolják, hogy a családalapítás és gyereknevelés teher, és mellette nem jut idő másra, ezért nem vállalnak gyereket, hanem inkább építik a saját karrierjüket. Én úgy tapasztalom, hogy ennek ellenére több energiám szabadult fel. Amióta anya lettem, sokkal türelmesebb vagyok, jobban megszervezem a hetemet, napjaimat. Igyekszem naprakész lenni a családnak. Ha éjszaka fel kell kelni a kisfiamhoz, hiába vagyok fáradt, mégis megteszem a gyerekemért. Türelemmel és szeretettel vagyok felé. Azelőtt már attól kivoltam, ha hajnali 3-kor kellett kelnem, és be kellett mennem dolgozni. :D

Úgy érzitek hogy ez a fajta erő más területeken is megjelenik?

Uchi: Szerintem mindenben jobb lettem, a tűrőképesség és teherbírásom is nagyobb lett. Hogy is szokták mondani? Teher alatt nő a pálma (nevet). Kicsit úgy érzem, hogy ezáltal még többet szeretnék alkotni, sok ötletem van, felszabadultabb vagyok.

Erika: Szerintem nem akadály az, hogy gyereked van. Sőt, a mi vállalkozásunk szempontjából ez kifejezetten pozitívum, mert mikor egy ruhát tervezünk, egyből előttünk van, hogy ezt valamikor egy kisgyerek, vagy éppen a saját gyerekünk viseli majd. Jó érzés, hogy a felesleges energiánkat kreatívan be tudjuk fektetni, és olyasmit alkothatunk, amiben örömünket leljük. Mindamellett rengeteg új dolgot tanulunk ebből is.

Mind a ketten viszonylag fiatalon mentetek férjhez. Sokan azt mondják, ez felelőtlenség, mert az ember még nem elég érett a húszas évei elején, hogy egy ilyen fontos döntést meghozzon. Mások szerint pedig ezek az évek a bulizás, szórakozás évei, és jobb minél több partnert „kipróbálni”. Ti mit gondoltok erről? Nem bántátok meg, hogy korán házasodtatok?

Erika: Hál’Istennek nagyon jó példák vannak előttem, akik 40-50 éve boldog házasok, gyermekekkel, unokákkal megáldva. Persze nekem is volt lázadó korszakom, egyik évben HardCore zenét hallgattam, a következőben már rasztám volt, de 3 év alatt vége lett ennek, és lenyugodtam. Rengeteg embert láttam céltalanul élni, bulizni, kiégni. A legrosszabb, hogy sok velem egykorúnak megvolt a lehetősége a jobb életre, de inkább az önpusztítást választották, és most szomorú látni, hogy sehol sem tart az életük. Egyszer egy kedves barátnőm mondott egy nagyon jó példát. Vegyük azt, hogy te egy szép alma vagy, semmi hiba nincs rajtad. Aztán jön valaki, majd a következő....és végül lehet, hogy már nem marad belőled semmi.Megéri valakinek 30-40 évesen rádöbbenni, hogy már senkiben sem talál boldogságot? Szerintem nem. Legyen tartalmas, boldog élete mindenkinek!

Uchi: Én mind a két oldalt ismerem. Volt olyan korszak az életemben, amikor sokat buliztam, szórakoztam. De ezt az életet, amit most élek, sokkal jobban szeretem. Felnőtt lettem, amióta saját családom van, és felelősséget kell vállalnom a tetteimért. Nem gondolom, hogy korai volt a házasság, mert minél több évet együtt töltünk a férjemmel, annál jobb és értékesebb a kapcsolatunk. Közös élményeink vannak, sikerek, kudarcok egyaránt. És persze ott vannak a gyerekeink is. Folyamatosan változunk, és formáljuk egymást. Sokkal jobban szeretem a mostani énemet, mint a tíz évvel ezelőttit. Nem vágyom arra, hogy újra 20 éves legyek, minél idősebb vagyok, annál jobban érzem magam a bőrömben.

A Little Factory ötlete is abból fakadt, hogy a gyerekeiteknek szerettetek volna szép ruhákat tervezni, vagy inkább éreztetek valamiféle hiányt, űrt a piacon?

Uchi: Két oldalról jött az ötlet. Már régóta bennem volt, hogy szeretnék babaruhákat, mert nagyon szeretem a pici ruhákat. Anyukámnak van egy kis varrodája, neki ez a végzettsége is. Arra gondoltam, hogy ha már ez adott, tök jó lenne cuki ruhákat gyártani, amik ráadásul nekem is tetszenek.

Erika: Nekünk úgy jött, hogy akkor már fotóztam, bár még nagyon az elején voltam, 2012-ben történt. Hanna akkor kezdett el rajzolni, és eszünkbe jutott, hogy milyen jól mutatnának ruhákon is a mintái, egyedi volna nagyon. Vettünk egy pólót, és az egyik rajzot rányomtattuk. Nagyon tetszett persze, ugyanakkor ahogy számolgatni kezdtünk, hogy mennyibe kerülne a textil, a nyomat, rájöttünk, hogy egyelőre nincsenek meg ehhez a szükséges forrásaink, sem anyagilag, sem kapcsolatok terén. Emiatt pihentettük az ötletet egy időre, de nem hagyott minket nyugodni, újra és újra az eszünkbe jutott, úgyhogy sejtettük, hogy alapvetően jó dolog lenne. Még az első próbálkozásunkkor lefotóztam abban a bizonyos pólóban egy kislányt, és számomra ez annyira jó párosítás volt: gyerekfotózás, ráadásul saját készítésű ruhával. Azt éreztem, hogy jó lenne ezt több gyereken is viszontlátni, hiszen annyira jól mutat. Tavaly februárban Hannával beszéltünk róla, hogy talán mégis neki kéne futni a ruhagyártásnak, vagy legalább meg kellene próbálni. Megnézni, mennyibe kerülne a textilvásárlás, a ruhanyomás, de azt éreztük, hogy valaki még hiányzik a képből, valaki még kellene...

Uchi: Mivel eleve ismertük már egymást, egy beszélgetés során kiderült,hogy ők is akarnak valami babacuccot, és én is, úgyhogy meglett a hiányzó láncszem. Összeállt a csapat, mindenkinek megvan a saját területe, feladata a márkán belül. Édesanyám varrja a ruhákat, mi tervezünk mindent, Hanna rajzol, de azt is közösen beszéljük meg, hogy milyen minta legyen.

Erika: Érdekes, mert akaratlanul is mindenkinek meglett a szakterülete. Nem kellett megmondani ki mit csináljon. Hanna rajzol, Uchi az anyagokat választja ki, én pedig a marketing részét intézem a vállalkozásunknak. Kapcsolattartás, ajánlatkérések, fotózás, reklámozás.

Mennyi időt foglalkoztok a Little Factoryval egy nap?

Uchi: Szerintem úgy kezeljük ezt a márkát, mint a saját gyerekünket…

Erika: Igyekszünk a lehető legtöbbet, van, hogy éjszaka állunk neki megbeszélni mindent, a heti tennivalókat, feladatokat.

És a férjeitek mit szólnak hozzá?

Uchi: Örülnek nagyon, ők is kreatív emberek, örülnek, hogy belekezdtünk egy saját dologba.

Mielőtt családot alapítottatok, hogy képzeltétek el, hogy milyen anyák lesztek? Gondoltátok, hogy saját vállalkozásba fogtok?

Erika: Alapvetően így terveztem a fotózást. Szülés után, amíg otthon vagy és nem dolgozol, valamilyen szinten azok a képességeid, amiket a munkahelyen használtál leapadnak. Ugyanakkor más szempontból sok anyukánál ilyenkor derül ki, hogy milyen tehetséges: van, aki elmegy nyelvet tanulni, vagy elkezd valamilyen iskolát. A lényeg, hogy a munkahelyi feladatok alól felszabaduló energiát más dolgokra tudjuk fordítani. Számomra mindig nagy példák az olyan anyukák, akik a gyereknevelést és a tanulást, üzletépítést össze tudják hangolni.

Uchi: Az anyaság és a család óriási változás az ember életében, nekem sokat változott a személyiségem azóta, hogy családom van, úgy érzem, pozitív irányba. Olyan dolgok jönnek föl bennem, amik előtte eszembe sem jutottak, vagy nem is gondoltam, hogy képes lennék rá.

Többféleképpen meg lehet élni az anyaságot. Van, aki otthon marad a gyerekekkel és a háztartást intézi, mások nagyon korán visszaállnak a munkába, és bölcsödébe adják, babysitterre bízzák a gyereküket. Mostanában mintha egyfajta „forradalom” lenne kibontakozóban, ami a két tipikus forma közötti út lehet talán: minőségi idő a gyerekkel, mellette munka, de nem teljes állásban. Ti hogyan készültetek az anyaságnak erre a részére?

Erika: Mikor Kevint vártam, már bőven fotóztam, a ruhakészítés ötlete még csak lappangott. Tudtam, hogy a fotózást előbb utóbb gyerek mellett is fogom tudni csinálni, hiszen az egy rugalmas elfoglaltság, ráadásul annyi munkát vállalok, amennyit én akarok. Emiatt igyekeztem még a szülés előtt minél több erőt és energiát belefektetni ebbe a területbe, hogy tanuljak, fejlődjek, meglegyenek az alapok, és persze megismerjenek. Mindannyian mások vagyunk. Én inkább a gyermeknevelést választom összehangolva pici fotózással és Little Factory-vel. Vagyis pont, amiről beszéltél. Ugyanakkor az is fontos a számomra, hogy Kevin ne lássa, hogy dolgozom, szóval ha ébren van, akkor együtt vagyunk, játszom vele, tanítom. Nem akarom, hogy azt lássa, hogy ülök a gép előtt és retusálok, mondjuk nem is hagyja szerencsére (nevet).

Uchi, te a sminkelést hogy oldod meg?

Uchi: hetente megyek el egyszer-kétszer forgatásra, ami egész napos elfoglaltságot jelent. Addig vigyáznak a gyerekekre, illetve néha elviszem őket családi napközibe, és akkor ott játszanak. Azért én sem vagyok teljes időben otthon, főleg, amióta elindítottuk Little Factory-t. Ha például anyagot kell vásárolnom, őket is viszem magammal, és egyébként élvezik, még ha néha fárasztó is. Ez a márka is úgy jöhetett létre, hogy szeretjük, lelkesedünk érte, nem azért csináljuk, mert muszáj. A gyerekek is ezt látják, a lányom, Jelena is mondja egy-egy ruhára, hogy ezt anyáék csinálták, és büszke ránk.

A kritikát hogy bírjátok? Kitettetek valamit a szívetekből mások elé, van, hogy nehéz feldolgozni, ha ez valakinek nem tetszik.

Uchi: Én várom, hogy kapjunk visszajelzéseket, pont azért, hogy tanuljunk belőle. Volt, hogy barátnőm mondott dolgokat, és sokat segített ezzel. Jobb, ha valaki ötletet, tanácsot ad, mintha csak az arcán látszik, hogy valami nem tetszik neki. Persze biztos lesznek még kritikák, hiszen mert ha valaki valamit csinál, azzal jön hideg, meleg is, de egyelőre pozitív a fogadtatás.

A vállalkozásotok nemrég indult. Mik a terveitek? Hogy képzelitek el a jövőt? Ez lesz a főállásotok?

Erika: Tervből nincs hiány, viszont inkább legyen meglepetés. Nemsokára úgyis kiderül, milyen új dolgokat hozunk a Little Factory-ben. Több piacon is részt veszünk majd, ahol személyesen is tudtok velünk találkozni, és designer üzletekben is meg fogjátok találni a ruháinkat. Szeretnénk nemzetközi területeken is bemutatkozni, helytállni.

Hanna, a Little Factory illusztrátora

Gyöngyvér: A honlapodon arról írsz, hogy közel áll hozzád minden, ami meseszerű. Az érdekel, hogyan lehet a dolgokat kicsit a feje tetejére állítani, másképpen megmutatni, mint ahogy a valóságban van. Ez a belső szabadság előnyt jelent, amikor gyerekeknek alkotsz?

Hanna: Igen, mindenképpen! Ez számomra is felszabadulás, elrugaszkodni az olykor szürke valóságtól. Ez a fajta meseszerű alkotás közel áll a gyerekekhez is, hiszen ők is így látják, érzékelik a világot, és mindent amik körülöttük van. Jobban fel tudják így fogni.

Illusztráltál már verseskötetet és budapesti bisztrót is, rendszeresen készítesz portrékat, használati tárgyakat díszítesz a saját rajzaiddal. A Little Factory hogyan illik a képbe? Mit jelent számodra ez a márka?

Hanna: Régóta bennem volt, hogy szeretnék valami maradandót, nagyon hasznosat, használhatót alkotni. És mivel a rajzaim közel állnak a gyerekekhez, ahogy fentebb is említettem, így jött az ötlet a gyerekruha márkához. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ezt megvalósítottuk, egyfajta kiteljesedés ez a számomra. Csodálatos látni, ahogy a papíron megtervezett mintáim életre kelnek a ruhákon, és az még nagyobb élmény lesz, mikor az utcán fog velem szembejönni egy-egy ruhadarab. Ahhoz a meserajzolóhoz tudnám hasonlítani ezt, aki a Peter Rabbitet és barátait rajzolta: Beatrix Potterhez. Nagyon kedves film készült róla, ahogyan megrajzolja a kis figurákat és azok életre kelnek. Na számomra is picit hasonló érzés ez.

Olyan családból származol, ahol mindenki nagyon tehetséges és kreatív, legyen szó zenéről, versírásról, fotózásról, vagy a te esetedben az illusztrálásról. Bár még nincs saját gyereked, de a saját tapasztalataid alapján mit gondolsz, lehet tanítani a kreativitást? Téged mi inspirált, hogy ezt a pályát válaszd?

Hanna: Úgy gondolom, nagyon sokat számít pályaválasztásban és az érdeklődési kör megválasztásában, hogy ki milyen családban nő fel. A kreativitás inkább örökletes lehet, mint tanítható, legalábbis a mi családunk esetében így van. Nem neveltek kifejezetten arra, hogy te zenész, te illusztrátor, stb. legyél. Szerintem ezeket a készségeket egyszerűen örököltük, és szabad akaratunkból választhattunk foglalkozást. Mindenesetre nagyon jó, ha egy gyermek kreatív, innovatív légkörben és családban nő fel, ez minden területen hasznos lehet a későbbiekben. Én örülnék, ha majd az én gyermekeim is örökölnének tőlem hasonló adottságokat, és szeretném őket kreatív környezetben felnevelni :)