Ahány gyerek, annyi projekt – interjú Petri Barbarával

  • Jantek Gyöngyvér
  • 2015. augusztus 27.

Working Mom’s Project, Babaúszás angolul, Mom2Mom Sale, Rhyme Time, Jump&Fun: mind Petri Barbara nevéhez fűződő kezdeményezések. Barbara 28 éves, 3 gyermeket nevel, és októberben új taggal bővül a család. Gyermekei megszületése óta mindössze fél évig nem dolgozott, azóta folyamatosan több projektje is fut párhuzamosan. Jelenleg főiskolára jár, és éppen bővíti vállalkozását. A gyerekeiből merít inspirációt, a munka pedig energizálja őt. Mindezt éjszakázás nélkül. Hogy hogyan csinálja? Erről kérdeztem.

Jantek Gyöngyvér: Mesélj kicsit magadról! Család, gyerekek?

Petri Barbara: Mozaikcsaládban élünk, a férjem első házasságából van egy 8,5 éves nevelt lányom, Flóra. Az én első házasságomból született Félix, aki 4,5 éves, a férjemmel közös gyermekünk, Ákos 2 éves. Októberben pedig ismét fiú érkezik a családba. Az életünk stabilitását komoly logisztikai háttérrel bonyolítjuk, és igyekszünk minden szépségét és plusz tartalmát kiélvezni ennek a különös felállásnak. A gyerekek számára és nekünk is létfontosságú a kiszámíthatóság, amit szerencsére fix napi-heti rendekkel és beosztásokkal tudunk biztosítani. Talán majd csak a következő fél évben kóstolunk bele igazán abba, milyen is egy „normál” két gyerekes család élete, mikor már lesz két közös gyerekünk, akik „állandóan” velünk vannak! :)

24 éves voltál, mikor Félix megszületett. Előtte mivel foglalkoztál?

Alapvetően babysitterkedtem. Már gimnázium alatt is vigyáztam gyerekekre, majd érettségi után két évet tanultam idegenvezetést, később gyakorlatilag teljes állásban külföldi szülők gyerekeivel foglalkoztam. Leginkább három év alatti gyerekekre vigyáztam, akik már ilyen kis korukban valamilyen szinten több nyelven is elboldogultak. Általában nem az angol volt az anyanyelvük, ráadásul sokszor a szülők két külön nemzetiséghez tartoztak, ennek ellenére a gyerekek nem zavarodtak össze, és ügyesen használták a nyelveket. Akkor ez nagyon megtetszett, és elhatároztam, hogy ha saját gyerekem lesz, én is több nyelven akarom majd nevelni. Így is történt.

Félix megszületése hogyan változtatta meg az életedet? Bár gyerekekkel foglalkoztál, egészen más érzés anyaként benne lenni egy kapcsolatban, mint babysitterként.

Nagyon vártam Félix érkezését, főleg mivel annyi biztatást kaptam már a terhességem alatt. „Ó, ez neked semmiség lesz!” - mondogatták az ismerőseim, akik tudták-látták, hogy már évek óta egész nap csak „babázok”. Azonban mindezt 24/7-ben csinálni teljesen más volt. Egyáltalán nem voltam rá felkészülve, és nem kaptam senkitől tanácsokat, hisz „magától értetődő volt”, hogy én már tudom, mit-hogyan kell csinálni egy babával. 2 hónap után teljesen ki voltam borulva, haragudtam mindenkire, hogy nem szóltak, hogy ez ilyen lesz. Mindemellett anyagi okok miatt terveznem kellett, hogy mihamarabb újra munkába állok Félixszel együtt, amin nem volt min gondolkodni, hogy hogyan fogjuk bírni. Bírni kellett. És bírtuk is! Félix 7 hónapos volt, amikor részidőben újra dolgozni kezdtem babysitterként, ezen kívül pedig megszületett az első két projekt, amiket ő „inspirált”. Ezek voltak a Mom2Mom Sale babaruha börzék budapesti külföldieknek, és a Little Swimmers in Budapest angol-magyar babaúszás tanfolyamok. Ezek a projektek azóta is sikeresen futnak, lényegében zéró marketing költséggel, a klasszikus szájról-szájra terjedő módon hódítottak teret, amire nagyon büszke vagyok!

Jó érzéked van hozzá, hogy megragadd, mire lenne éppen szükség a környezetedben, és aztán erre reagálsz is. Így született az angol babaúszás és a Mom2Mom Sale ötlete is, a Rhyme Time-mal hasonló a helyzet?

A Rhyme Time-ra úgy érzem, kicsit nekem volt szükségem. Mivel ez a fajta angol zenebölcsis program már évek óta az életem része volt, de idővel megszűnt, ez űrt hagyott maga után, hiányzott nekem. Hiányzott az angol társaság, az éneklés, a közösség és közben valami belülről azt súgta, hogy ez nem maradhat így. Ahogy 2011-ben Félix inspirálta az első két projektem, úgy 2013-ban Ákos érkezése nyitotta fel a szemem arra, hogy itt volt valami, ami működött és klassz volt de most nincs, viszont hiányzik! Ezért elkezdtem feltérképezni, hogy mennyire lenne igény ilyenfajta programra, vettem egy nagy levegőt és Ákossal újraindítottuk a Rhyme Time-ot.

Őszintén szólva eddig eléggé szkeptikus voltam a különböző baba-nyelvtanfolyamokkal, baba-angollal kapcsolatban. Tényleg segíti ez a nyelvtanulást? A saját gyerekeiden mit tapasztalsz, illetve mik a visszajelzések a csoportokba járó szülőktől?

Számomra már akkor világossá vált, hogy a többnyelvű nevelés hasznos és működőképes, amikor még nem is volt gyerekem. Mivel szülés előtt 4-5 évig dolgoztam két-, vagy többnyelvű gyerekekkel (mind 3 év alatti!), ezért napi szinten láttam, hogy "ahány nyelvnek van kitéve" a kicsi, annyit sajátít el.

A szabad kalandozáson, élményen, vagyis a játékon alapuló elsajátítás nem tanulás, nem módszeres bevésés, hanem mindenevő kalandozás, mely során a gyerek minden körülötte levőt felszippant. Lényege, hogy szorongásmentes, hisz nincs jó/rossz válasz, csak élmény és főleg, nincs teljesítményelvárás!

Ezt később saját gyerekeimnél is láttam, és a hozzám járó magyar anyukák is mindig szeretnek eldicsekedni vele, hogy milyen mérföldköveket értek már el a kicsivel! Igazából mivel ez egy teljesen új és járatlan terep a magyar szülőknek, én boldog vagyok, hogy ebben velük együtt úttörő lehetek! Az érdeklődés egyre nagyobb, az csoportba járók száma nőttön nő, sőt! Idén ősztől több új csoport is indul új helyszíneken, így szükséges volt óraadókat felvennem. Ráadásul egy új óratípust is bevezetünk a 3-6 éves korosztálynak, melynek neve Jump&Fun lesz. Ezt is a saját 4,5 illetve 2,5 éveseim inspirálták, hiszen a bölcsi-ovi mellett ők már akkor sem tudnának délelőtti ölbéli játékos órán részt venni, ha akarnának. De nem is akarnak, nekik már több kell! Ezért hoztam létre ezt a zenés angol tornát örökmozgó ovisoknak (és bölcsiseknek), mely délutáni foglalkozásként heti kétszer nyújt majd lehetőséget felhőtlen ugrándozásra, miközben folytatódik az angol felfedezése a számukra is!

A szavaidból úgy tűnik, nem volt könnyű döntés bővíteni az óraadók csapatát. Eddig mindent te csináltál, egyedül, most lesz segítséged. Nehezen adod ki a kezedből a dolgokat?

Nincs rajta mit szépíteni, igen, ez így igaz. Valószínűleg ennek több oka van. Egyrészt, úgy nőttem fel, hogy azt a példát láttam Anyukámtól, hogy Ő mindent képes egyedül megoldani, és ezért valahogy ez természetes volt nekem is. Anyukám meg is mondta, hogy belőlem se lesz alkalmazott soha. Másrészt, az összes projekt, amibe az elmúlt 4 évben belekezdtem, a saját ötletem volt, és egyedül indítottam be őket. Most azonban túlnőtt már engem ez a projekt, ami óriási sikerélmény, de valóban nagyon nehéz volt rászánnom magam arra, hogy másokat bevonjak a munkámba és szinte biztos, hogy ha nem jött volna egy harmadik terhesség, akkor körömszakadtáig húztam volna, hogy egyedül csináljak tovább mindent, ami viszont igazából a Rhyme Time-nak sem vált volna hasznára. Hiszen most, hogy ősztől több óraadóval is együtt dolgozom, lehetségessé válik, hogy egy időpontban egyszerre a város több pontján legyen óra, amire biztos, hogy egyedül nem lennék képes... :)

Mikor jut időd várandósan, 3 gyerek és persze a férjed mellett minderre? Ráadásul egyelőre egyedül viszed a válladon az egész projektet. Nem tűnsz mégsem meggyötörtnek vagy fáradtnak.

Folyamatosan tanulom, hogyan osszam be az időmet. Szerencsére a fiaim nagyon jó alvók és kiszámítható kisbabák voltak, ezért a napi 2,5-3 órás délutáni alvás garantált volt mindig, ezt igyekeztem munkára fordítani. Nem vagyok éjszakai bagoly, szükségem van a 6-8 óra alvásra, így az éjszakai műszak nekem sohasem ment.

Igazából pihentet és feltölt, hogy haladnak a dolgok, és amikor a nap végén a 15 tételes to-do listámról 10-12 ki van húzva, akkor kipihentebbnek és boldogabbnak érzem magam, mint egy nagy délutáni szunya után!

A férjed hogy bírja ezt a pörgést?

Amikor megismerkedtünk, akkor is pörögtem. Épp más dolgokon, de az első perctől látta, hogy nem vagyok egy sarokban ülő típus, és ebbe szeretett bele! Látja ő is, hogy mennyire feltölt engem, hogy foglalkozhatom azokkal a dolgokkal, amik érdekelnek, és támogat a háttérből.

A minap épp ültem a laptopnál, dolgoztam, ő velem szemben a kanapén olvasott, felnézett, picit figyelte, ahogy kapkodom a tekintetem és az ujjaim a gépen, és hozzátette, hogy milyen szép vagyok, és hogy jól áll nekem a munka!

Tele vagy ötletekkel, és úgy tűnik, amihez fogsz, sikeres lesz. Honnan ez az akaraterő? Vannak előtted sikeres minták, esetleg példaképek?

Anyukám jó példa. 66 éves nyugdíjasként még mindig dolgozik, és minden évben van neki is egy új projektje, amibe ugyanígy beleveti magát, pénzt-időt nem kímélve, és látom, ahogy őt is feltölti az alkotás, örömöt szerez neki és szerintem ilyesmi folyik az én ereimben is! Az akaraterőt pedig az adja, hogy látom, hogy amit csinálok, arra van igény és működik. Esélyes, hogy lesz az életben olyan dolog, ami a kezem közt elbukik majd (hisz egy válással a hátam mögött ezt nem tagadhatom), és ezt nehéz volt és nehéz lesz feldolgozni, de igyekszem egyre érzékenyebben figyelni a reakciókat mindarra amit csinálok, és nem előre megtervezve haladni, hanem formálhatóan úgy, hogy amit csinálok, az mások hasznára váljon.

Minden gyerekeddel jött eddig valamilyen új vállalkozás. Mennyire volt ez tudatos karrierépítés, vagy inkább az jellemző rád, hogy megragadod a kínálkozó lehetőségeket?

Egyik sem volt tudatos, inkább úgy mondanám, hogy egy belső erő hajtott. Nem vissza a munkába, vagy el a gyerek mellől, hanem valami olyanba, amit a gyerek mellett, a gyerekért ÉS magamért tehetek! Soha nem volt lelkiismeret furdalásom, hogy ide-oda viszem a gyerekeket "munka" címszó alatt. Ők szerintem ebbe születtek, vagy legalábbis velük együtt születtek ezek a dolgok is és ez lett számukra a természetes. Erősen azt gyanítom, hogy a közeledő szülést követően is majd az éjszakai szoptatások és peluscserék közben fog 1-2 újabb sugallat érkezni, bár bevallom, már most van egy, ami naponta többször az eszembe jut, és alig várom, hogy legyen rá időm! Hogyan lesz 4 gyerek, levelezős főiskola, és 4 futó projekt mellett? A hogyan-t nem tudom, de azt tudom, hogy lesz!

További inspiráló interjúk:

1. interjú: Kopócs Éva - Maminvent

2. interjú: Little Factory