Írások ehhez kapcsolódóan: családterápia

2011.12.20.

Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a szó: családterápia. Tovább megyek: biztos vagyok benne, hogy vannak, akik számára a szó nemcsak ismerős hangzású, de kissé félelmetes is. "Ha az egész családnak terápiára van szüksége, akkor ott már nagyon nagy lehet a baj" - gondolhatják egyesek, pedig korántsem erről van szó. Legyen szó megrekedt házasságról, gyereknevelési problémákról, bepisilő kisiskolásról, anorexiás kamaszlányról, a család terápiába vonása az egyik leghatékonyabb (és leggyorsabb) módja a megoldás megtalálásának. A cikk erről a dinamikus módszerről szól.

2011.10.08.

Azt hiszem, talán mindegyikőnknek van olyan ismerőse, rokona, barátja, akinek egyes szokásai kiverik nálunk a biztosítékot: az említett néni a nejlonzacskókat hajtogatja élére, van, aki csak akkor bír nyugodtan lefeküdni, ha meggyőződött arról, hogy makulátlanul tiszta a lakása, mások kizárólag a piros bögréjükből hajlandók meginni a reggeli kávét, és még sorolhatnám. Ha őszintébbek vagyunk, azt is beláthatjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak a szomszédainknál. Nekünk is vannak bizonyos bögréink, bizonyos szokásaink, apró kis rituáléink, amiktől nehezünkre esik eltérni. Ezek a bogarak, szokások azonban még nem tesznek minket beteggé, és „hivatalosan” nem esünk bele a kényszerbeteg kategóriába. Hogy hol is van a határ az egészséges szokások és a kényszer között? Vegyük sorra.