Írások ehhez kapcsolódóan: Margaret Mahler

2011.01.16.

Amikor a kisgyerek megtanul mászni, majd járni, és képes lesz arra, hogy fizikailag is leváljon édesanyjáról, elkezdi megtapasztalni, megtanulni, hogy milyen önállónak lenni. Eddig a figyelme inkább befelé fordult és közvetlen környezetére irányult, most felfedezheti a tágabb környezetét, megismerkedhet új dolgokkal, érezheti a saját erejét, kontrollját bizonyos tárgyak felett. Már nem csak arra korlátozódik a világa, amit a szülei megmutattak neki, hanem ő maga is kísérletezhet, és kísérletezik is. Mahler saját szavaival: a gyerek beleszeret a világba („love affair with the world”).

2011.01.02.

A rózsaszín köd elszállta után a pár tagjai rádöbbennek, hogy nem mindenben értenek egyet a szerelmükkel. A pár tagjai, de legalábbis az egyik fél igyekezne lazítani a kapcsolat szorosságán (és ez nem hűtlenséget jelent!), de még mindig fontos a kapcsolódás. Az anya-gyerek kapcsolatban Mahler elméletében ekkor jelennek meg az ún. átmeneti tárgyak a gyerekeknél (plüssállatok, kistakaró, stb), amik biztonságot nyújtó „ismerősökként” rövid ideig pótolhatják az anyát. A párkapcsolatban is ismerős jelenség ez: kölcsönkérni a másik pulcsiját, sálját, vagy valami jellemző tárgyat, tőle kapott ajándékot magunkkal vinni, amikor kénytelenek vagyunk egymástól egy időre elválni. Ekkor válnak hangsúlyossá a különbségek, amikkel meg kell birkózni.