Nálatok hogy volt? - Hullámok kint és bent

  • Névtelen
  • 2013. január 19.

A csodás nap reggelén

Reggel, mikor felkeltem, még fogalmam sem volt, hogy estére már menyasszony leszek. Igaz tudtam, hogy ezen a nyáron fogja Máté megkérni a kezemet, mégis úgy voltam, hogy nem vágytam rá ma, mert nem akartam előre elképzelni, és esetleg csalódni. Tehát felkeltem, és elkezdtem készülődni egyik ismerősünk esküvőjére, amire hivatalosak voltunk. Előzményként annyit tudni kell erről az esküvőről, hogy én énekeltem a menyasszonynak a bevonuló dalát, ezért az alkalom előtt néhány órával egy próbán is részt kellett vennem. Mivel az esküvő előtti időszakban nagyon sokat dolgoztam, nem néztem meg rendesen a kezdés időpontját, és Máténak, a barátomnak is egy órával korábbi időpontot mondtam. Mindeközben Mátékám elkezdte tervezni a csodás eljegyzést, 6 órára tervezte a meglepit nekem. Nyilván erről semmit sem tudtam, még csak nem is sejtettem.

A helyzet bonyolódik

Ezen a reggelen elhatároztam, hogy nagyon csinos leszek, és szépre megcsinálom magam az én kedvesemnek, mert tudom, hogy nagyon szereti, ha csinos vagyok, és adok magamra :–). Így erre koncentráltam, hogy mindennel időben kész legyek (hajvasalás, szemöldökszedés, vasalás, sminkelés, körömlakk stb.) Tehát nagyon készültem. Közben megnéztem az esküvői meghívót, hogy pontosan tudjam, hogy hánykor is kezdődik az alkalom. Ekkor vettem észre, hogy nem 4 órakor, hanem 5-kor fog kezdődni az egész egyházi.

Oh semmi baj – gondoltam magamban – felhívom Mátét, és megmondom neki, hogy ne siessen, mert van időnk bőven. Fel is hívtam, és örömmel újságoltam neki, hogy már 7 óra környékén vége is lesz, vagy legalább is fél 8-kor biztos. Máté nem örült a híremnek (gondolom sejtitek, miért..). Sőt a hangján azt hallottam, hogy totál kiakadt.
– Már megint mit csináltam? – gondoltam magamban, és kezdtem nagyon felhúzni magam.
– Nincs semmi baj, de én szerveztem egy programot estére – válaszolta.
– Programot? – kérdeztem gyanakvóan. Aztán abban maradtunk, hogy még visszahív. Nagyon ideges lettem, mert akkor már rájöttem az apró jelekből, hogy meg fogja kérni a kezemet. Persze a ténynek nagyon örültem, csak sajnáltam, hogy a figyelmetlenségem miatt már nem lesz meglepetés a dolog. Haragudtam magamra, és a sírás szélén álltam. Mikor anyukámnak elmeséltem, hogy mi történt, csak ennyit mondott:
– Barbi ne hisztizz! Ma csak azzal törődj, hogy a Máté jól érezze magát!(Utólag ez tökre vicces, de akkor azért segített nekem.)Ekkor elkezdtem morfondírozni, hogy hogyan is fogja majd megkérni a kezem. Veszprémbe mentünk az esküvőre. Eszembe jutott, állatkertben esetleg Veszprémben? Áh ez túl nagy, ilyet biztos nem csinál. Aztán arra gondoltam, hogy, biztos elmegyünk egy étterembe, és ott fogja majd megkérni a kezem, szolidan, és visszafogottan. Végül eldöntöttem, hogy nem fogok ezzel foglalkozni, én teszem a dolgom: igyekszem minél szebb lenni ma este. Aztán Máté is visszahívott, és mondta, hogy megoldotta a dolgokat, így maradhatunk az esküvőn fél 7-ig. Hamar eltelt az idő, míg összeszedtem magam. Máté is megérkezett, és elindultunk az esküvőre. Nem akartam rontani a helyzeten, így ezt az egész programosdit nem is nagyon hoztam szóba. Az esküvő eltelt, utána mi is gyorsan leléptünk.

Vitorlás és hajóskapitány

Kezdtem nagyon izgulni, bár már tudtam a válaszomat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy fogja megkérni a kezemet. Elég régóta vártam erre a pillanatra :–). Ahogy utaztunk az autóban, az is eszembe jutott, hogy talán csak beképzeltem az egészet, és nem is lesz semmi különleges ma este. Aztán megérkeztünk Balatonfüredre, ahol egyszer csak megálltunk egy parkolóban. A parkolóból láttam, hogy a Balaton partja nincs messze tőlünk, sőt pár hajót is láttam. Nagyon meglepődtem!
– Te tényleg kibéreltél egy vitorlás hajót? – kérdeztem.
– Igen – felelte.Kipakoltunk a kocsiból (ő hozta a táskáját, én a fürdőruhámat vittem, amit tök véletlenül hoztam magammal). Ahogy mentünk a hajók felé, egyszer csak találkoztunk egy fickóval (kapitányunk), akivel Máté úgy fogott kezet, mintha már régóta ismerték volna egymást. A kapitány csak ennyit kérdezett tőle:
– Tudod melyik hajó az nem? - Máté rávágta, hogy igen, így ketten kimentünk a hajóhoz.

Desszert: lánykérés

Tudtam, mi következik, és szinte sokkot kaptam :):). Olyan lettem mint egy kislány, aki alig mer megszólalni, annyira el voltam ájulva, hogy milyen jó dolgot talált ki nekem. Beszálltunk a hajóba, aminek a kabinjába ő már reggel 6-kor bepakolta a vacsoránkat. Kihajóztunk, Máté én és a kormányosunk... A kedvenc ételeimet és italaimat hozta, volt előétel, főétel, és desszert. Apropó desszert. Megkérdezte tőlem, hogy kérek–e desszertet, mielőtt bemegyünk a vízbe. Mondtam, hogy igen, és ekkor hozta fel a kabinból a desszert mellé a gyűrűt.

Letérdelt, és elmondta nekem, hogy milyen hálás értem, és az elmúlt időszakért. Azt is mondta, hogy a folytatás igazából csak rajtam múlik és megkérdezte, hogy lennék–e a felesége. Mondtam, hogy igen, persze. Nem sírtam, bár az elején majdnem elsírtam magam, olyan cuki volt. Ahogy kimondtam, hogy igen, megpuszilt, és átölelt. Ez volt az első ölelés tőle, ami nagyon jól esett, még is furcsa volt 4 év után :). Aztán ezután bementünk a vízbe úszkálni, ott elmesélte nekem, hogy hogyan tervezte az egészet, illetve, hogy választotta ki a gyűrűt (ami egyszerűen gyönyörű, ráadásul a doboza, mikor kinyitotta világított, mint a mesékben :)). Sokat nevettem, ahogy láttam, hogy mennyire készült. Aztán visszamentünk a hajóba, ahol a kormányosunk csinált rólunk képeket. Ezután fogtuk meg egymás kezét először. Hát, el sem tudom mondani, milyen érzés volt. Mámorító :)... egy kézfogás? :D Tök vicces de tényleg így volt. Aztán besötétedett, ittunk egy kis pezsgőt. Ezután feljött a hold, telihold volt, ami alatt volt egy felhő, miben villámok cikáztak néha, és így narancssárga lett a felhő.

Ekkor kezdtem el hálát adni Istennek, mert gyönyörű naplementét biztosított nekünk, a telihold pedig csak egy ráadás volt a csodás felhővel, az pedig, hogy ezzel a fantasztikus sráccal lehettem, az volt a hab a tortán. Aztán, olyan 10 óra környékén kikötöttünk a sötétben – már jegyespárként.

2012.08.04.