Nálatok hogy volt? - Eljegyzés Manarolában

  • Névtelen
  • 2012. szeptember 3.

Férfi oldal

Én a házassággal jó ideig úgy voltam (ha egyáltalán gondoltam rá), hogy ez velem nem igazán fog megtörténni, de legalábbis még bőven ráérek ilyesmivel foglalkozni. Ez azt hiszem akkor kezdett megváltozni, amikor megismertem E-t. Visszanézve irtó sok kalandunk volt együtt a három évünk alatt a kézkérésig, amikre mindig szívesen gondolok vissza. Amit viszont még fontosabbnak tartok, hogy úgy érzem, mellette váltam igazán férfivá egy egyszerű kocka srácból. A kalandok mellett sok nehéz helyzetben is döntenem kellett, vagy ki kellett tartanom és mindig úgy éreztem, hogy E. ebben (is) a társam.

Ezekhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben olaszországi utazásunk előtt néhány héttel, amikor rádöbbentem, hogy ezzel a lánnyal szeretném leélni az életem. Ezzel a lánnyal, akiért tűzbe mennék és érzem, hogy ő is megtenné ezt értem.

Egyértelmű volt, hogy az utazás alatt szeretném megkérni E. kezét,sőt a helyszínt is szinte azonnal kitaláltam a korábban átnézett képekalapján - a Ligur-tengerpart. Csakhogy arra is rá kellett döbbennem,hogy alig maradt időm gyűrűt találni az útig a kézkéréshez, így azonnal nekiálltam keresni. Végül (talán az 5.) boltnál találtam is olyat, ami tetszett és el is tudták vállalni az út kezdetéig az elkészítést. A végére elég izgalmas lett a dolog, pont egy nappal az utazás előtt lett kész a gyűrű. Ráadásul nem is mondtam el senkinek a tervem, szerettem volna, ha mindenkinek meglepetést okoz a dolog.

A gyűrű az út alatt aztán végig a zsebemben volt, gondoltam hátha adódik valahol egy jó alkalom a kézkéréshez még a tengerpart előtt. Az igazi, tökéletes alkalom végül tényleg a kitervelt helyen adódott, a tengerparton, naplementekor. Nem is hittem volna, hogy ennyire klappolni fog minden ahhoz, amit kigondoltam. Estefelé beültünk vacsorázni Manarolában egy étterembe. Ahogy a vacsora alatt ment le a nap, egyre idegesebb lettem, mert éreztem, hogy közeleg az alkalom és attól tartottam, hogy valami nagy hülyeség fog történni, leejtem a meredek parton a gyűrűt, vagy hasonló. Végül kinéztem egy kiszögellést a tengerparton és elhatároztam, hogy onnan nekünk már úgy kell visszajönnünk, mint jegyesek, más alternatívára nem mertem gondolni :)

A kérés alatt eléggé zavarban voltam, de a döntésemben még csak biztosabb lettem, ha lehet. A vége pedig Igen lett :)

Női oldal

A lánykérésrōl az ember kb 7 éves kora óta álmodozik, főleg, ha lánysuliban nő fel vagy sok regényt olvas és filmet néz a témában. A legfőbb álmom, mindig is az volt, hogy megszöktessenek, ahogyan Ben tette a Diploma előtt végén, aztán tovább buszoznak..és ebben a buszozásban van valami meghitt, mindenkit kizáró boldogság ( bár sokak szerint ez nem így van, de félrértelmeztem a filmet, 11 lehettem, amikor láttam :))

Mindig is színpadra vágytam, szeretem a közönséget, még akár azt is, hogy feltűnő legyek, ezt a barátaim tudják is, és épp ezért kérdezgettek, hogy nem tapsoltak Neked, mint a filmekben? Nem, ezen a kézkérésen, nem volt taps, nézősereg, mégis épp így vált fantasztikus, teljes,letisztult élménnyé!

Tavasszal Manarolában jártunk, az ott készült tumblr-ös képekkel bíztattam magamat a mínusz 10 fokban buszozva, minden hajnalban. Érdekes, hogy ez a hely tele van színekkel, zegzugokkal, de alaposan el van rejtve a sziklák közé, épp mint a szerelmesed szívének titkai. Egy apró partmenti ösvényen megálltunk egy kalandos túra és egy rák-kagyló vacsora után, kémleltük az eget és a partot, amikor Zs mondta, hogy lenne egy kérdése és kotorászni kezdett a zsebében. Nagyon sírtam, meglepett voltam és boldog, elrejtve a világtól. Ha nagyon fennkölt szeretnék lenni, annyit mondhatnék, hogy e szövetség tanúi csupán a Ligúr-tenger hullámai voltak..de nem akarok!

Tudod ez az egész kézkérés egy nagyon intim dolog, az izgalmát az első szeretkezéshez lehet hasonlítani. Az hogy áll melletted a Fiú, akiért tűzbe mennél és a legkülönösebb meghívását kapod meg, kell ennél több?

A legjobb dolog, ami nekem az intim megszöktetés élményt adta, az az elkövetkező két nap volt, amikor senki nem tudott rólunk, csak csavarogtunk nevettünk és örültünk egymásnak :)

Köszönöm, hogy megszöktettél:)